Opis epizode

A stresszkerülés érdekében nem szokásom -- csak esetleg késéssel, vagy ha nagyon érdekel valami, akkor élőben megnézem a tévében az adott műsort. Vagy amikor véletlenül ráfutok a nyomára a világhálón, és felkelti a kíváncsiságomat. Legutóbb kedden történt, amikor egy napon két közéleti személy a közszolgálatiban és a kereskedelmi tévében is műsoridőt kapott. Jó napot kívánok a kedves rádióhallgatóknak, akiket azonnal megnyugtatok, hogy nem kívánok »rendet csapni« Niká Kovács és Ánzse Logár, illetve az Institut 8. marec igazgatója és a Demokrati párt elnöke igaza vagy nem igaza között.

Csupán átvillant a gondolatomban, hogy mi mindenben lesz még részünk március 20-a éjfélig, amikor a 22-ikei parlamenti választások előtt hatályba lép a kampánycsend. Nők a politikában, nők a közéletben... erről osztom meg gondolataimat a következő néhány percben. A nők politikai szerepvállalása világszerte és Európában is fontos társadalmi és politikai kérdés. Noha a nők az emberiség felét képviselik, a politikai döntéshozatalban a szerepük még mindig elmarad a férfiakétól. Globálisan a parlamenti helyek mindössze 26,5 tized százalékát töltik be, és állítólag a világon csak 31 országnak van női elnöke vagy miniszterelnöke.

Szlovéniában a nemi kvóták betartása kötelező, mégis a mintegy 212 község közül csak 29-nek van polgármesterasszonya. Miért van ez így, ha egyszer a nők kikerültek a konyhából és a sparhelt mögül? Miért érik a közélet és a politika parkettjén aktív nőket online támadások, és miért kell őket minősíteni a közösségi média oldalain? A nőket és nem a munkájukat. A nők a politikában többször és durvábban tapasztalnak gyűlöletet, zaklatást és lejáratást, mint férfi kollégáik. Ez nemcsak az érintett politikusokra van rossz hatással, hanem elriaszthatja a nőket a politikai pályától.

Megkérdeztem a mesterséges intelligenciát, nálunk melyik női politikusok szerepelnek leggyakrabban a kommentekben. Az AI válasza, idézem: »Szlovéniában a legismertebb női politikusok, mint Nataša Pirc Musar, Urška Klakočar Zupančič és Tanja Fajon, gyakran szerepelnek a közösségi médiában és a kommentárokban. Tevékenységüket nem csupán a szakpolitikai kérdések alapján bírálják, hanem személyük és nemük alapján is.« Eddig az idézet. Ami igazán elszomorító, hogy a személyiség, a külső, a magánélet ocsmányolása és szidása gyakran származik női szerzőktől. Ennek oka valószínűleg a nemi alapú sztereotípiákban rejlik: a nők közül is sokan még mindig a férfiakat tekintik „természetes” politikai vezetőnek, míg a nőket könnyebben bírálják személyes attribútumaik vagy stílusuk miatt.Mindezek után felmerül a kérdés: milyen legyen egy nő a politikában? Maradjon nőies, empatikus, együttműködő – vagy „bújjon férfiöltönybe”, és a farkasok között ugyanúgy üvöltsön, mint férfi kollégái? Ez a dilemma hamis. A politika jelenlegi kultúráját történelmileg férfiak alakították ki, ezért sokszor az agresszív, domináns viselkedést tekintik „alkalmasságnak”. Amikor egy nő ehhez igazodik, azonnal megkapja, hogy túl kemény. Ha nem teszi, akkor gyengének bélyegzik.

A valódi kérdés nem az, hogy a nő változzon-e, hanem az, miért a férfias minták számítanak még mindig normának. A nők jelenléte a politikában esély a változásra. A közelgő parlamenti választások előtt erre is gondolni kell. Még mielőtt szavazatunkról döntünk.
A nők részvétele a politikában és a közéletben nemcsak a demokrácia sokszínűségét és legitimitását erősíti, hanem segítheti előmozdítani a társadalmi egyenlőséget és igazságosságot. Ezzel együtt felmerül a kérdés: vajon a társadalmi eszmecsere és a média hogyan tudná csökkenteni a nőkkel szembeni toxikus kommentárokat, és hogyan lehetne elősegíteni egy olyan politikai kultúrát, amely valóban értékeli és támogatja a nők nőies vezetői szerepét.

Cigan Szilvia